Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Az öreg királynak meg egyetlen fia és nagy bánata. Azon búslakodott az öreg király, hogy egyetlen fiának nincsen felesége, pedig az ország törvényei kimondták: csakis megházasult királyfi örökölheti a trónt.
 

Az öreg királyt csak ette és ette a bánat, hogy gyönyörű országa így a Veres vagy a Fekete király kezére kerülhet. Ahogyan ette a bánat, egyre közelebb került utolsó órájához. Udvarmestere hiába invitálta a palotába az ország minden nemes kisasszonyát, hercegnőket, bárónőket, grófnőket – a királyfi tetszését egyik sem nyerte el.

- Szép és okos és kedves és izgalmas feleség kell nekem! Aki egy kicsit ért az Excelhez is – mondogatta a reménybeli trónörökös.

Az udvarmester ekkor már minden rendű és rangú eladó lányt a palotába hívatott. Ám hiába tette a szépet a kondás vagy a juhász lánya, sem ők, sem a legutolsó tévébemondó nem kellett a királyfinak.

Idős apja egészen összeaszott a bánattól, érződött, hogy már nincs sok neki hátra.

- Édes király apám! – mondotta ekkor a királyfi. – Nem nézhetem tétlenül, ahogyan aszalódsz, inkább szerencsét próbálok, nekivágok a nagyvilágnak, s csakis akkor térek haza, ha feleségre találok!

Így is tett, lakosztályába sietett, s bekapcsolta nagyvilágba utaztató masinériáját. Kiválasztotta a nagyvilág egyik társkereső oldalát, s regisztrált is, íziben. Megírta, ki ő, mi ő, s kit keres.

Levelek garmadáját kapta. A fele azt írta: „akkor vagy te a királyfi, amikor én a Zimánylinda!”, és gyalázkodott rendesen. A másik fele viszont már ajánlkozott is próba nászéjszakára, szolid áron – s hogy, hogy nem, mindegyikük képe Zimánylindát ábrázolta.

Belátta a királyfi, hogy ezen a módon nem jut dűlőre. Hirtelen eszébe ötlött a megváltó gondolat: álruhát kell öltenie, mint tette volt annyi nagy elődje!

Nosza, el is készítette új adatlapját, olyan képmással, amin nemigen volt felismerhető, s meghatározta magát állástalan mérnökként. Ami innen-onnan tán még igaz is volt, hiszen egyszer már olvasott tudományos könyvet (Zimánylinda: A kvantummechanika gyakorlati alkalmazása a szemfestés területén), állása meg ugye nemigen akadt neki.

Várt, várt a királyfi – de csak az üzemeltető szpemetelését betűzgethette, jogarhosszabbító tablettákról, országalma-feszesítő krémekről, megkímélt állapotú táltos paripákról. Más többé nem írt neki.

- Ennyit a nagyvilágról – mondotta a királyfi temetési beszédként az aszott király ravatalánál, s még aznap feleségül vette a kondás lányát, aki azóta már kurta szoknyájában a csürhe-előrejelzést olvasta be a tévében.

Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, ahol bizony még a kurta farkú kismalac is vályúból vedelte a sert.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.