Az icipici méregzsák
Címkék: orbán forradalom alkotmánybíróság államosítás univerzum magánnyugdíjpénztár különadó
2010.11.02. 15:37
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy icipici méregzsák. Ez az icipici méregzsák folyton dúlt-fúlt, nagyon nem tetszett neki, ahogyan a dolgok mennek. Egyszer csak rájött, hogy mindez azért van, mert a dolgok nem úgy mennek, ahogyan ő akarja. Nagy haragra gerjedt, felfújta magát, s úgy döntött: addig nem nyugszik, amíg a dolgok nem mennek úgy, ahogyan ő akarja.
Tetszett az embereknek az icipici méregzsák, kicsit magukat látták benne, ezért támogatták előbbre jutásában. S bizony, egyre feljebb és feljebb került. Míg végre valóban úgy ment a dolgok dandárja, ahogyan ő akarta. Nyakra-főre hozta a törvényeket, rendeleteket, olyan mennyiségben, hogy hamarjában be is telt a nagy törvénykönyv.
Ekkor összehívta hű embereit.
- Tudjátok-e, miről szólnak az új törvények? – tette fel nekik a kérdést.
- A pénzről – válaszolta egyik embere.
- És a pénzről – tette hozzá a másik.
- Meg a pénzről – szólt a harmadik.
- Azért ne feledkezzünk meg a hatalomról sem... – suttogta a negyedik.
- No és nem szégyellitek magatokat? – támadt rájuk az icipici méregzsák, hatalmasra fújva magát. – Most már itt volna az ideje olyan törvényeknek is, amik valóban forradalmiak!
Hű emberei tanácstalanul néztek össze, majd a biztonság kedvéért tisztelettel megkérdezték, mire is gondol.
- Ott van például az, hogy amit feldobok, az leesik. Ennek semmi értelme! Amit feldobok, az legyen is fent! Ezt akarja a nép. No és a leesésnél én magam is jobban szeretem a felesést. Meg a felest, a jó kis házi pálinkát... – révedt el az icipici méregzsák, de gyorsan visszatalált pattogós hangnemébe. – Gyerünk, dolgozzatok rajta!
- De hát az Univerzum törvényeit nem lehet átírni – mondta félénken egyik embere.
- Nem-e? Akkor írjatok újakat! Gyerünk, munkára, különben alkotmánybírák elé vetlek titeket!
Ezzel szétsereglettek emberei, az icipici méregzsák pedig alkotó gondolatokért folyamodott kedvenc pálinkás butykosához. A csodás házi nedű olyan erőt adott neki, hogy hirtelen elhatározta: kivételesen nem csak parancsokat osztogat, hanem ő maga próbál elintézni valamit. Elmegy magához az Univerzumhoz!
Fel is kerekedett. Hét pár gyémántcipőt nyűtt el az úton – a pilóta kabinja és a mellékhelyiség között, mert nem tudta eldönteni, melyik fülke illik jobban a forradalmi tetthez.
Ám egy idő után azért csak megérkezett. Illően dörömbölt az Univerzum ajtaján, fel is riasztotta azt lázas nyugalmából.
- Hát te mit keresel itt, ahol még Göncölszekér sem jár?
- Én vagyok az icipici méregzsák és beszédem van veled. Nem tetszenek a törvényeid, meg fogjuk változtatni mindet.
- A törvényeim? – értetlenkedett az Univerzum.
- A felest, illetve a felesést most hagyjuk, azt pedig miheztartásképp közlöm, hogy a feleselést nagyon nem szeretem – hadarta az icipici méregzsák, de azután gyorsan kikeveredett zavaros mondókájából. – Tehát: a felesésen már dolgoznak hű embereim. Most beszéljünk inkább arról: milyen dolog az, hogy atomok csak úgy szíre-szóra egyesülnek, anélkül, hogy engedélyt kérnének rá?
- Atomok? Engedély? Voltaképpen mit akarsz?
- Hogy a dolgok úgy menjenek, ahogyan akarom, izé, ahogyan a nép akarja, merthogy forradalom volt. Van.
- Forradalom? Az mi?
- Amikor a mennyiségi változások minőségi változásba csapnak át – idézte fel diákéveit az icipici méregzsák, majd dühösen legyintett. – Majd szólok hű embereimnek, hogy ennél érthetőbb meghatározást találjanak ki rá.
- Akkor talán forradalom volt, amikor a semmiből valami lett – gondolkodott el az Univerzum. – S te a valamiből akarsz semmit csinálni? Nem könnyű feladat, de kivitelezhetőnek tűnik...
Az icipici méregzsák érezte, hogy most kell erőt merítenie kedvenc pálinkás butykosából. Nagyot húzott belőle, majd mélyen az Univerzum folyton lángoló szemébe nézett.
- Egyelőre maradjunk annál, hogy megváltoztatod a törvényeidet.
- Szerinted tudom, hogyan kell? Elképesztően régen jöttek létre, magam már nem is emlékszem, miképp keletkeztek. Nagyon öreg vagyok, örülök, ha tudom tenni a dolgomat.
- Nem fizettél magánnyugdíjpénztárnak, mi? Akkor jól jártál...
- Tényleg fogalmam sincs, hogyan kezdhetnék hozzá.
- Csak szólj, ha ösztönzés kell! – fújta fel magát az icipici méregzsák. – Most jövök rá, te energiaszolgáltató vagy, úgyhogy máris kivetem rád a különadót!
- Nincs pénzem. Igazából sosem értettem, mi az a pénz.
- Az általános egyenértékes szerepét tartósan betöltő csereeszköz – idézte fel újra diákéveit az icipici méregzsák, majd még dühösebben legyintett. – De hagyjuk már a diákéveimet! Tudod, mit? Most jövök rá, hogy katasztrófahelyzetet idéztél elő, mert évmilliárdok múlva a Nap el fogja pusztítani a Földet, úgyhogy máris államosítalak!
- S akkor nem fogja elpusztítani a Nap a Földet?
- Ne vessz el a részletekben, inkább láss neki a törvénymódosításoknak, most már én vagyok urad és parancsolód! Jobb, ha nem várod meg, amíg korlátozom a jogkörödet.
Az Univerzum azonban ekkor már rá sem hederített, csillagokat hozott létre és tüntetett el az égről. Az icipici méregzsák ezen úgy feldühödött, hogy hatalmasra fújta fel magát.
- Na, vigyázz csak, mert ha akkorára fújom magam, mint te vagy – nem is: ha kétszer akkorára fújom fel magam, mint te vagy, akkor lesz itt nemulass!
- Azért ne feledd azokat a bizonyos törvényeket – szólt utoljára az Univerzum, mielőtt újra lázas nyugalmába merült volna.
A pukkanást már nem is hallotta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
