Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis ország. Ennek a kis országnak egyik végében élt a hazug juhász. Egész álló nap terelgette nyáját, s közben hazudott reggel, délben, este. Tehette – nemigen figyelmeztek rá.

Hanem egy nap azután a hazug juhász igazat talált mondani. Épp csak néhány barma hallotta, de ők igen siettek megvinni a hírt az ország minden csücskébe. Lett is égszakadás, földindulás! A hazug juhászt szurokba mártották, tollba hempergették, s nagyot rúgtak a hátsójába, azzal a felkiáltással: „őszöd, nem őszöd, nem kapsz mást!”

A kis ország másik végében élt az igazmondó juhász. Egész álló nap terelgette nyáját, s közben úgy pergette ajkáról az igazságokat, mint gyöngyöket. Tehette – nemigen figyelmeztek rá.

Hanem egy nap azután az igazmondó juhász bizony jókorát hazudott. Majdnem lett is égszakadás, földindulás! Az igazmondó juhászt kevés híján szurokba mártották, tollba hempergették, s már-már nagyot rúgtak a hátsójába, azzal a felkiáltással: „Fel is csút, le is csút!” – de ekkor rájöttek a barmok, hogy ezt már csinálták egyszer.

Így azután inkább kifüggesztették országszerte az igazmondó juhász hazugságát, 50x70 centiméteres méretben, hogy mindig eszükbe jusson róla: a hazug is mondhat igazat, s az igazmondó is hazudhat.

Még ma is függesztik, ha jobb dolguk nem akadt.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.