Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy család. A kerekerdő szélén álló házacskából a szülők minden áldott nap felkerekedtek, hogy tudjanak enni adni temérdek gyermeküknek. Hajnalok hajnalán az édesapa az agysebészetre, az édesanya az atommagkutatóba indult, feltarisznyázva némi hamuban sült pogácsával. Csak a hétvégeken hódolhattak hobbijuknak, amikor bányászgattak, kohászkodtak, hogy el ne satnyuljanak teljesen.
Volt is öröm, amikor esténként hazatértek! A temérdek gyermek körülugrálta édes szüleit, belesve a tarisznyába, akad-e benne leértékelt parizer. S bizony akadt, szebb napokon pedig még egy-egy darabka, szavatosságát vesztett sajtocska is.
Az édes szülők a még korgó gyomrokat versek, drámák előadásával nyugtatták le, mikor a temérdek gyermek nyugovóra készült térni. Majd halk hegedű-zongora szonátákat zengtek fülükbe, hogy nyugodt legyen az álmuk. Másnap pedig újra felkerekedtek.

Temérdek gyermekük otthon maradt: nem jártak korukbéli társaikkal a rétre labdát kergetni, az erdőbe fűzfasípot faragni, a városba kukát borogatni, kirakatot törni. A kerekerdő szélén álló házacskában pallérozták elméjüket, bújták a világhálót egész álló nap. Bújhatták is, mert a számítógépen az édes szülői felügyelet úgy volt beállítva, hogy csak a bulvár tartalmat nem érhették el, minden máshoz hozzáférhettek.
Ahogyan minden gyermek, úgy ők is mesefilmekkel kezdték a tájékozódást, de egy idő után ráuntak a körtemellű királylányról és neccharisnyás szolgálólányáról, no meg a méretes vadászról szóló fabulákra, s ettől kezdve csak a tudomány és a művészet kötötte le őket.

A temérdek gyermek az egész nyarat ezzel töltötte, ám hirtelen beköszöntött az ősz. Bizony: iskolába kellett menniük. S ott nem tudtak szóba elegyedni pajtásaikkal, mert azok másról sem beszéltek, csak hogy mit láttak előző nap a tévében. Este, amikor a szülők az utolsó simításokkal is végeztek a kerekerdő szélén álló házacska freskóján, gyermekeik sírva kezdték kérlelni őket, hogy ne tagadják meg tőlük ezt a csekélységet: legyen nekik is tévéjük.
- Nem tehetjük – felelte együttérzően az édesapa. – Aki tévét néz, azt elviszik a celebek, mondtam már vagy százszor.
- De édesapa – vágták rá a felvilágosult gyermekek –, mi már nagyok vagyunk, s jól tudjuk, hogy akikkel ijesztgetik a gyermekeket, azok nem is léteznek. Márpedig nincsenek vasorrú bábák, lángokádó sárkányok, gonosz manók és pedofil papok.
- No, akkor hisztek, amit hisztek, én figyelmeztettelek titeket.

Másnap alig bírta kivárni a temérdek gyermek, amíg magára nem maradt. Az édes szülői felügyeletet pillanatok alatt feltörték, s azonnal tévécsatornák tömkelegéhez fértek hozzá az interneten. Addig sosem látott emberekről tudták meg, hogy megcsalták szeretőiket, híztak és fogytak, zoknit vettek szandálhoz, híztak és fogytak, beperelték egymást, híztak és fogytak...
A temérdek gyermek be sem tudott telni a tiltott gyümölcs élvezetével – amikor kopogtattak a kerekerdő szélén álló házacska ajtaján.
- Jaj, biztos a celebek! – reszketett a legfélénkebb gyermek. Testvérei azonban kinevették:
- Ugyan már, valószínűleg édesanyánk felejtette a Siemens-Martin kemence sutján kedvenc részecskedetektorát!
De ahogy kinyitották a kerekerdő szélén álló házacska ajtaját, riadtan hőköltek vissza. Rusnya banyák tornyosultak előttük: egyiknek szemöldöke lombseprű, másiknak mellei egy-egy liszteszsák, a harmadiknak hátsófertálya malomkő, negyediknek ajka dézsa...
Számba sem vehették mindet, mert ekkor megszólalt a legrusnyább.
- Mi vagyunk a celebek! És mivel tévét néztetek, ezért most elviszünk titeket!
Azzal a temérdek gyermeket egymás után hajigálták fel a szekérre (a járművet a Táltos Taxi bocsátotta rendelkezésükre), felmásztak a bakra, azzal sem törődve, hogy topánkájuk sarka törhet bele (cipőiket a Spanyolcsizma kft készítette), majd elhajtottak velük a kerekerdőn át (a kíséretet a Porkoláb bt biztosította).

A szülők este üres házacskába tértek meg, így közönség nélkül mutatták be balettelőadásukat. Mit sem sejtve arról, hogy a temérdek gyermeket a celebek kút mélyére vetették, ahol egész álló nap tévét kell nézniük, holtukig.
Még ma is nézik, ha azóta nem költözött át a bulvármédia az internetre.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.